Advent
Eljövetel –
adventi gondolatok
a Szeretet Ünnepének
várakozásában
Néhány nappal ez előtt bizonyára sokan megmászták otthonuk padlásterébe vezető lépcsőfokokat, hogy elővehessék az adventi koszorút rejtő dobozkát. Majd miközben a dobozka felé igyekeztek felsejlett emlékezetükben a méltóságteljesen fénylő gyertyák fényében szívük legmélyéről elrebegett fohászok feledhetetlen emléke …
S miközben mi magunk is emlékezünk, lassan felnyílik a dobozka teteje, s talán kinyílik szívünk ajtaja is …
Ismét eljött az idő, hogy fizikai otthonunk, s lelki hajlékunk felkészüljön Jézus születésnapjára. Az adventi koszorú, mint egy világítótorony, mint egy örökmécses a szeretet fényével segít emlékezni, segít, hogy földi létünk biztonságos ösvényéről le ne tévedjünk.
A Szent Család Mária és József örök példával jár előttünk, hogyan várjuk áhított reménnyel Jézus Születésnapját.
Lelki szemeinkkel elevenítsük fel Mária és József közel 70 mérföldes útját Galileából Betlehembe. Mária édes „terhet” visz szíve alatt. A leírhatatlanul fárasztó, s veszélyes utazás így mit sem számít,, csakis édessége, születendő drága gyermeke biztonsága. Jézus jelen van földi születése előtti időkben is, mint ahogy jelen van biztonságot nyújtó édesanyja, Mária méhében is.
Mint ahogy a Teremtő Végtelen Szeretetfénye, Jézus is féltő gondossággal kísér minket adventi időben, s életünkben minden pillanatában.
Kérünk, Jézus segíts szívünk bejáratára találni, mert az idő rövid, s az út hosszú..,
Segíts, hogy méltóképpen fogadhassunk szívünk hajlékában!
Balássy László: Novemberi gondolatok
„Mint játékban kifáradt kisgyerek
megül, ha az éjszaka közeleg,
megül szülője karján csöndesen,
úgy nálad én is egykor, Istenem,
mint munkás, napját bevégezetten,
ha itt az este, megnyugszom kezedben.
Mint gyertyaláng, mely lassan csonkig ég,
mint elfogyó, kihúnyó, kicsi mécs,
erecske, mely folyammá szélesül,
s a parttalan tengerrel egyesül...
Hab habra csap, hullám hullámra hull,
de túl mécsen, hunyt lángon messze túl,
hol minden ér végső mederre lel,
hol hab s hullám szelíden megpihen,
időtlen évek tájai felett
virrasztva őriz tekinteted.”
Ahogy a sötéten áthatolva világol a gyertya lángja, és a sötétség sehogyan sem tudja eloltani, így jelent örök reményt számunkra az Úr eljövetele is.
Az élet nem könnyű. Sokan folytonos kihívásokkal szembesülnek, megfelelési kényszer kalodájában sínylődnek. De mi bízunk, még mindig bízunk, hogy végre magunk mögött hagyhatunk minden rosszat, és végre békében, szeretetben, megbecsülésben élhetünk egymás mellett.
Mondják, a szív nem fáj .., de hogyan jellemezhetnénk kapcsolatainkat szeretettelinek, ha többnyire kiüresedett, „jelképes ünnepet ülünk”…, egy ünnepet, melyet az emberi szeretetlenség, könyörtelenség hívott életre (Jézus testet öltése, borzalmas kereszthalála). 2013. Tudunk-e jobbá lenni?
Karácsony valóban a szeretet ünnepe, mert Isten ajándéka az emberi szeretetlenségre valóban az Ő feltétel nélkül való szeretete!
„Szeretteim, ha Isten így szereretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,11).
Szeretetet, irgalmasság, megbocsátás.
„Egyetlen jótettnek emléke jobban világít miutánunk,
mint ezer fáklyának lobogása.” Jókai Mór
Ne azt mondd
„Ne azt mondd: így haladtunk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: jó-e ahogy volt,
- haladhatunk-e tovább?
Ne azt mondd: így építkeztünk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: jól van-e úgy, amint van,
- építkezhetünk-e tovább?
Ne azt mondd: így beszéltünk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: ki értette, amit beszéltem,
- folytathatom-e így tovább?
Ne azt mondd: így segítettünk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: segítség volt-e a segítség,
- segítsek-e tovább?
Ne azt mondd: így várakoztunk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: mire még, s mennyi ideje már,
- hogyan várhatnék tovább?”
Csupán egy jószándékú, kéretlen tanács: Mielőtt gondolatban, szóban, cselekedetben színesebb, díszesebb, drágább, olcsóbb, vagy nemesen egyszerű ajándékaink csomagolásába kezdenénk, kis időre csendesedjünk el…, s ha megtehetjük, ajánljuk fel szívünkből Istennek. Majd az ünnep idejére feledkezzünk meg kicsit önmagunkról, az „ÉNRŐL”, hogy a Szeretet Ünnepén a Szeretetet ünnepelhessük. Cseppet se féljünk, hogy bármiről, - amiről úgy gondoljuk, hogy megillet bennünket -, lemaradunk. Nem, nem! Akkor leszünk szegényebbek, ha másképpen cselekszünk.
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jö el a ti Uratok.
Máté 24:42
Isten Áldását kérve Szeretetben bővelkedő Adventi Várakozást,
Áldott Karácsonyt kívánok!
